December, a tél első
hónapja. Már csak néhány elszáradt barna levél kapaszkodik kitartóan az alvó
fákon, még nem ők is szárnyra kapnak a fagyos téli szélben. Egy kicsit csendesülnek
ilyenkor az erdők. Az emberek nagyobb része visszahúzódik otthonuk jó meleg
biztonságába és a közelgő karácsonyra készül. Néhány elszánt vándor kel csak
ilyenkor útnak, aki élvezi a hó ropogását (ha van), a csípős téli szél
társaságát, a jó levegőt és a tájak szépségét. Néhányan a felszerelésüket
javítgatják, a bakancsukat ápolják és már a következő úton gondolkoznak. Hasonlóan
telik nekünk is most a december. De valamelyik nap előkerült egy nemrég vágott
tölgyfa ág, amiből egy hosszúnyelű kanalat terveztem faragni. Ehhez nagyon nem
is kell más, csak egy éles kés + egy kanálfaragó, egy jó meleg helység (mondjuk
az előszoba), no meg egy megértő feleség. Nem is marad más hátra szőnyeget fel,
földre le és már repkednek is a kisebb-nagyobb forgács darabok. Azért az
erdőben mostanában már le szoktam nagyolni a kiszemelt fát, hogy otthon
kevesebb legyen a seperni való. A finomabb tölgyfa forgácsokat össze szoktam
gyűjteni egy-egy kisebb haldarab megfüstöléséhez. Próbálom kihasználni a fa
természetes alakját, hajlatát és ennek megfelelően választom ki a számomra
megfelelőt.
Ha valaki más is szeretné kipróbálni a faragás örömeit, akkor ne
felejtsük el: Nem azért járunk az erdőbe, hogy a minden fáról levágjuk a számunkra
megfelelő ágat! Keresünk kidőlt, vagy vihar által kitört fákat és erről vágjuk
le a szükséges faanyagot! Ha nem találunk ilyet, menjünk tovább és keressük
máshol. Ha utána sem találunk, fogadjuk el a helyzetet. Máskor majd szerencsénk
lesz.
 |
| Lenagyolás után... |
 |
| Kezd alakot ölteni a kanál |
 |
| Nem árt, ha berajzoljuk a körvonalakat. |
 |
| A kanál mélyítése |
 |
| A végső forma |
A farigcsálás után szépen lecsiszolom. Durvább
csiszolópapírral kezdem, majd egyre finomabbal folytatom. Egy ruhával jól
áttörlöm és kezelem a fát. Most lenolajjal, mert az volt otthon. Sokan nem
szeretik, mert büdös, de kb. két hét múlva már nincs szaga, se íze. Több
fafaragóval beszélgetve a sellak-ot ajánlotta (nincs szaga), egyszer majd én is
kipróbálom. Ajánlották még a méhviaszt, de az nem szereti a meleget.
Néhány egyszerűbb mintával szoktam még díszíteni (kezelés
előtt), amit egy forrasztópákával égetek bele miután megrajzoltam.
 |
| Díszítés égetéssel |
 |
| Talán nem lett a legszebb, de elkészült. |
Végezetül még néhány kép:
 |
| Kanál és villa |
 |
| Egy kávé az erdőben... |
Szeretem ezeket az eszközöket készíteni és használni. Jól
eső érzés egy hegyoldalban leülni és bekanalazni vele jól megérdemelt
ebédünket, vacsoránkat. Úgy érzem egy kicsit közelebb hoz a természethez amit annyira szeretünk.
