„No megállj csak”

Less Nándor emléktúra és Geotóp nap

  Október. Az idő lehűl, és mintha az eső is gyakoribbá válna. Az erdők felveszik legszebb ruhájukat, hogy még utoljára meglepjék vele a vándort, majd levelenként veti le magáról gondosan betakarva vele az anyaföldet. Semmihez sem fogható ez az élmény. A zöld, a sárga, a vörös és a barna levelek illata, a hűvös reggelek, az őszi napsütés utolsó melengető simogatása, a későn beérő kökény, csipkebogyó és gombák, mind csodálatos ajándék az erdőt járó ember számára. Nem kellett sokáig nyüstölnie a 7. hónapjában lévő kedvesemnek, hogy még ebben az évben utoljára bevállaljunk egy könnyebb túrát. Egyértelmű volt hogy a „No megállj csak!”  Less Nándor emléktúrára gondol, amely Less Nándor munkásságának, természet iránti rajongásának állít emléket. Néhányszor megfordultunk már ezen a jól szervezett bükki teljesítménytúrán. Most azonban a baba miatt óvakodva a 12 km-es szakaszra neveztünk és nem bántuk meg. Útitársnak pedig nem volt kérdés, hogy kit választunk. Gyöngyit, aki hatalmas szívvel és anyai gondoskodással az utolsó csokiját is megossza velünk, akivel meg lehet kóstolni az összes ehető erdei bogyót a természet étlapjáról, és akivel mindig lehet viccelődni és nevetni, ha esik, ha fúj…

----- 

Korán keltünk. De minek…?
„6:00-kor indulunk!”-beszéltük meg az előző este Gyöngyivel, aki a legnagyobb nyugodtsággal, mosolygósan 6:45-kor meg is érkezik.
„Még tankolni is meg kell állnunk.” - mondja és boldogan kinyitja a csomagtartót. Na mindegy… ha lúd, akkor legyen kövér, így hát egy cappuccinot is beverünk a benzinkútnál. Megetetjük Gézukát (így hívják az autót) és már hasítunk is Cserépfalu irányába. 9 óra körül megérkezünk. Átvesszük az igazoló lapunkat és indulunk. Vezetett kis csoport közé keveredünk, amelyet nem nagyon tudunk megelőzni. Energiától duzzadó szaladgáló, kacagó gyerkőcök, fiatalok és idősek mind együtt járnak a jó idővel, a napsütéssel. Csodaszép időnk van, és mindenki jól tartja a tempót. Megérkezünk a kisamerika barlanglakásokhoz, ahol akkora a nyüzsgés, hogy képet nem is tudunk készíteni. (ha végeztünk a túrával, majd visszajövünk, határozzuk el).

Kisamerika barlanglakások

A csipkebogyó és a kökénybokrok között tovahaladva elérjük az első ellenőrző pontot a Millennium-kilátót. Itt gyönyörködhetünk egy kicsit Cserépfalu őszi képében.

Erdei finomságok: csipkebogyó és kökény

Elöttünk a kilátó...

Benyomják a pecsétet és már indulunk is. Elhagyjuk a bánya udvart, a pincesorokat és hamarosan az Ördög-torony kaptárkőhöz vezető emelkedőn találjuk magunkat. Itt felgyűlik a tömeg és szinte araszolva haladunk előre. Rengeteg idő elmegy ezen a szakaszon. Végül megérkezünk, pecsételünk, de fotózni most sem tudunk. Sebaj…! Indulunk is tovább, hátha elszakadunk a tömegtől, de ez nem is olyan egyszerű. Kitartó minden résztvevő!

Mögöttünk...

Kicsik és nagyok egyaránt részt vesznek a túrán

 Az ördög-torony tanösvényen haladunk. Egy kis emelkedő, egy pihenő túrázókkal meghintet rét, majd az Ökörütő-völgy amely már a jól ismert csodaszép Hór-völgybe vezet.

Őszi erdő

Hór-völgy

Itt már egy kicsit ritkul a létszám. A 3. ellenőrző pont az Oszla erdészháznál található, ahol egy kis elemózsiával várják a túrázókat. Itt van a túra névadójának, Less Nándornak az emlékműve. Hát csak úgy faljuk a jó zsíros kenyeret, amelyet hagymával, csalamádéval, savanyú uborkával lehet felturbózni. De van még lekváros kenyér és gyümölcslé. Elcsendesedik egy kicsit a társaság és jó ízűen majszolva a megérdemelt zsíros kenyeret, gyönyörködik a körül ölelő hegyekben. Senki nem mondja ki, de itt érezhető a megértés, mindenki tudja, hogy miért van itt ennyi ember. Nem kell elmondani sokadszorra hiába, hogy mi jó van ebben és miért jó ezt csinálni. Elég egy pillanatra megállni és körbe nézni… Talán azok is megértenék, akik eddig még nem.

Ellenőrző pont az Oszla erdészháznál

 Jól lakottan indulunk visszafelé a Hór-völgybe. A murvás úton jól lehet haladni, így hamar megérkezünk a Suba-lyuk ellenőrző ponthoz. A barlang Suba Mihályról a híres betyárról kapta a nevét. 1932-ben a barlangban folytatott ásatások során neandervölgyi emberek csontmaradványai kerültek innen elő, akik a kutatások alapján elsősorban vadászatból éltek. A pecsét mellé egy csokit is kapunk, de már látom, neki nem sok esélye van célba érni.

Hór-völgy

Cigány dűlő

Kiérünk a  Hór-völgyből, rátérünk a Cigány-dűlőre és lassan beérünk a faluba. A célban emléklap és kitűző jár a teljesítőknek emlékbe és persze a bab leves. Az iskola hátsó udvarán (amely a helyszínt biztosította) bekanalazzuk a levest és egy kis pihenő után,elégedetten térünk vissza Gézukához (az autóhoz).  Na de mielőtt még haza indulnánk, visszatérünk a barlanglakásokhoz, majd a Millennium-kilátóhoz, hogy némi fotó készítése és bogyó falása között elbúcsúzzunk az őszi Cserépfalutól.

Cserépfalu

Egy kis faragás...

 Az elmúlt napokban faragtam egy keveset, nem sokat csak úgy módjával. Próbálkoztam, forgácsoltam... 
Már régóta tervezek egy faragott túrabotot és mivel kezembe akadt a még tavasszal vágott akácfa, így lehetőségem adódott egy kis gyakorlásra. Tavasszal az erdőt járva találtam egy kitört fiatal akácfát ebből vágtam egy kb. 40 cm-es darabot, hogy egy kis fenyőgyökeret ássak kötözőanyagnak. Nos ez a "pálcika" aztán valahogy hazakerült velem és ez lett a sorsa...

Faragtam a végére egy "jóképű" úriembert alá pedig egy tulipánt (amely az egyik legősibb motívumunk a nő, a szerelem és a termékenység szimbóluma).

Balról...

...jobbról...

...szemből...

...hátulról...

...na és a tulipán.

A faragott ásóbot és a kis fanyüvő kés

Tudom vannak benne hibák és lehet hogy nem a legszebb,de talán legközelebb majd jobban sikerül. Minden esetre nem jelentek túl nagy veszélyt a faragó művészek megélhetésére, de esténként jól elütöttem vele az időt.