erdei csavargó: február 2015

Mert segítenünk kell!

Kölyök voltam még, a camping bicikliről éppen hogy leért a lábam (akkoriban nem nagyon volt más a gyerekeknek na meg a Csepel bicikli).... Talán egy napig is könyörögtem nagyapámnak, hogy másnap menjünk horgászni a Fancsikai tavakhoz, mire végül beadta a a derekát... Szorgosan gyűjtöttem a legyeket egy krémes dobozba egész délután, hogy na majd én megmutatom másnap...! Fel-alá szaladgáltam a ház körül és mindenhol a legyeket figyeltem. Másnap biciklire ültünk és kitekertünk a tavakhoz. Akkor a Fancsikai tavak a fénykorukat élték. Az egész országot bejárta hatalmas csukáinak a híre, de hatalmas pontyok és amurok is voltak benne szép számmal. Jól elszórakoztam a snecikkel, amíg nagyapám meg nem unta. Ő sem volt olyan egy helyben ülő, mindig ügyködöt valamin. "Mindent" meg tudott csinálni, addig-addig tornázott rajta, addig ment utána még jó nem lett. Csomagoltunk és indultunk. "Itt az erdőn keresztül levágjuk az utat fiam és egy-kettőre otthon is vagyunk!" Ő legalábbis így gondolta. Majd legalább 2 órát bolyongtunk az erdőben, mire találkoztunk egy favágóval, aki útbaigazított minket. Aztán még 2 óra biciklizés és otthon is voltunk. "Megy a fene ki többet horgászni fiam, nem érek én rá a napon hülyéskedni!"- mondta az este. De tartotta a szavát.... többé nem tudtam rá venni. Apámat azért néha sikerült.
Aztán teltek az évek amelyek során még sokszor visszatértünk ide. Volt itt sátortábor egy kis faházzal, melynek nyomait már teljesen benőtte az erdő. Voltunk itt osztály kiránduláson, biciklivel a haverokkal... Akkoriban az iskolák is szerveztek ide programokat a gyerekeknek (sportnap, akadály pályák, május 1).

Valahogy mindig ide sodort a szél mind a mai napig. Szeretem ezt a helyet. A kellemes emlékek, a horgászat, a jó levegő, az erdő, a vadak amelyeket hosszú percekig figyelhettem, követhettem őket fától-fáig, a főzések a parton télen és nyáron, a tavaszi virágok... mind ide kötnek.

De ezek az erdőspusztai tavak napjainkban már a végüket járják. A forró nyarak, a csapadék hiánya, a nemlétező vízutánpótlás, az emberi nemtörődömség megpecsételni látszik ennek a gyönyörű tájnak a sorsát. Az alábbi linken (http://www.peticiok.com/emb/106002 ) az erdőspusztai horgászportál egy figyelem felkeltő, tiltakozó petíciót kezdeményezett az erdőspusztai tavak tűrhetetlen állapota miatt, amelyet majd Debrecen polgármesteréhez szeretnének továbbítani. Ezért is volna olyan fontos, hogy minél többen részt vegyünk benne. Ez nem csak a horgászatról szól, hanem egy csodálatos élővilágról is. Lehet valaki éppen horgászik, vagy sétál, fut, fotózik, kutyát sétáltat, vagy éppen a családdal akar egy jót főzni...
Ne hagyjuk eltűnni és évek múlva ha erre vet a sors azt mondani gyermekeinknek, hogy itt több hektáros tavak voltak, csak nem tettünk értük semmit... Biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem szereztek felejthetetlen élményeket ezek a tavak, hanem másoknak is.
Tisztába vagyok vele, hogy ez nem a tenger part, nem a delfinekről a pandákról szól, és nem a szomszédos ország izgalmas fenyvese...
de ez nem csak a halak, kígyók, békák, bogarak és vízimadarak élővilága hanem a miénk is! És ha nem lesz többé, az nekünk lesz rossz, hiszen ez a föld a mi otthonunk is...